Lelki súlyok

Óriási súlyként nehezedik rám..., hogy nem tudok akadálytalanul beírni ide, úgy ahogyan szeretnék...

Mi a gond?

Mivel akadályozom önmagam már megint...

Elpazarlom az időm azzal, hogy itt póbálkozom?

újra próbálkozom

No ez tényleg nem müködik...

már ki tudja hanyadik hozzászólást írom... és semmi

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...

Nem szoktam mostanában sokat netezni, mert annyira "meredek" dolgok történnek azóta amióta ilyen lelki dolgokkal kezdtem foglalkozni....
Én "kevertem fel a trutyit"?
Lehetséges...
Mert amikor az ember takarítani akar...az első ránézésre amikor belefog, még nagyobb a kupi mint annakelőtte...
Amitől elkezdtem a nagy levegőket kapkodni...az a tavaly tavasszal lejátszódott "drogos-pszihiátria-verés" szituáció ...
Sajnos most tavasszal kb.ugyanabban az időszakban "kiújultak" a dolgok...
Ami eladható volt...az eltűnt...ha szóvátettem...randalírozás...vert szét mindent, nagykéssel fenyegetőzött...saját maga ellen és ellenem ... amikor megpóbáltam megakadályozni, hogy összedarabolja magát...felkapott mint egy pihét (75 KG) és úgy elhajított hogy végigreültem a folyosón és a nappaliban landoltam a nászasszony lábainál...

ekkor éppen még vendégünk is volt...szegény szívbeteg nászasszonyom...halálra rémült....
Tegnap előtt a csillárt szakította le a plafonról, a nappali ajtaján levő üvegajtót verte szét... a gitárját meg rajtam...a kezem bedagadt...
Ekkor szépen nyugodtan azt mondtam, hogy no most már elég.... így itt az én lakásomban és életemben így nem mehet tovább...
ekkor elrohant...azóta nem tudom hol van...még az apjának sem jelentkezik...
Most már nagykorú...aggódom...és mégis mint egy kívülálló...szemlélem az eseményeket...teszem a dolgom...ahogy a szituáció hozza...de valahogy úgyérzem magam mint a számítógép amikor túl sok mindent követel tőle a program...



Egy barátnőm küldött nekem erre a szituációra egy kártyát

Újra szembeszültem azzal a késztetéssel, hogy egy olyan cikksorozatot kell írnom, melyben a lelki megújulás lehetőségeit boncolgatva, egy olyan baráti közösséget csoportosítsak magam köré akiket nem hagy hidegen ez a témakör.

"Véletlenül" újra csak ebbe a témakörbe "botlottam bele" anélkül, hogy célirányosan ezt kerestem volna… Mivel nem hiszek a véletlenekben … Újrakezdem, folytatom és addig "lovagolok ezen a témán" míg esetleg  magam is meg nem unom és nem kezdek mást…

Addig is…

A Spektrum televízióban volt egy sorozat…ezt találtam meg a kezdetekről egy tézis...

video.google.com/videoplay
A video film 50 perces és szerintem teljesen alátámasztja az én eszmefuttatásomat is.

Részei vagyunk mindannak, ami körülvesz bennünket, s egyben kifejeződései, megjelenési formája valami sokkal nagyobbnak.

A múlt titkainak kutatása közben az ember mindig is a tudás legősibb formáját keresi.

Történelmünk mindig is az önmagunk megismerésére törekvés függvényeként él.

Mivel jelenünk egy nem teljesen megértett múltra épül, nem lepődhetünk meg azon, hogy tudományos elveink, orvosi gyakorlataink, spirituális elképzeléseink és még a történelmi tények egy része sem képesek szolgálni bennünket. Hiszen e történelmi tényeket sem vagyunk képesek tényként kezelni, hiszen annyi "vitás" és elferdített momentum merül fel időközben.

Mégis, történelmünk arról tanúskodik, hogy a változásra való készség emberi természetünk sajátja. A létezésünket egyre nagyobb mértékben fenyegető veszélyek miatt változnunk érdemes és szükséges.
Túl kell élnünk a tanulási időszakot, és meg kell tanulnunk uralkodni nézeteltéréseken, melyek a múltban és ma is elválasztanak minket.

Napjaink egyedülálló kihívásával szembesülve úgy tűnik, hogy a kulcs világunk békéjéhez – és egyben talán túlélésünkhöz – mindannyiunkban ott van, testünk minden sejtjében megtalálható, tökéletes másolatban.

Hol található ez a másolat?

Biztos, hogy nem málladozófalú templomok, vagy enyészetnek kitett kéziratok őrzik. Magában az ÉLETBEN és a bennünk való kifejeződésében lelhető egyedül.

ÖNMAGUNKBAN

Bármely ősi tradició alaptana pontosan az önmagunkban való elmélyülés.
Ezért eredetünk kutatása végső soron elvezethet bennünket az élet misztériumának, az emberiség rejtélyének megfejtéséhez.

A konfliktusmegoldás ősi szokásai életképes modellként szolgálnak arra, hogyan emelkedhetünk felül a fajunk túlélését fenyegető különbségeken.

Valamilyen célból, egy tudatos teremtés eredményeként vagyunk itt.

Elválaszthatatlan összeköttetésben vagyunk egymással és minden élettel.

Isten nevének minden életben való felfedezése erőteljes új bizonyítékkal szolgálhat arra, hogy okkal vagyunk itt, és osztjuk meg világunkat egyetlen nagy családként.

Vannak súlyok amiket a lelkünkben cipelünk